Geffrei Gaimar verses krónikájának magyar vonatkozásai. [A Possible Interpretation of the Ethnonym Velecase in Gaimar's Estoire] In: Györkös A. - Kiss G. (eds.): Francia-Magyar kapcsolatok a középkorban. (Speculum Historiae Debre

Description
Geffrei Gaimar verses krónikájának magyar vonatkozásai. [A Possible Interpretation of the Ethnonym Velecase in Gaimar's Estoire] In: Györkös A. - Kiss G. (eds.): Francia-Magyar kapcsolatok a középkorban. (Speculum Historiae Debreceniense 13.)

Please download to get full document.

View again

of 12
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Information
Category:

Business

Publish on:

Views: 4 | Pages: 12

Extension: PDF | Download: 0

Share
Tags
Transcript
    B ÁCSATYAI D ÁNIEL   G EFFREI G AIMAR VERSES KRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI   Az anglo-normann Geffrei Gaimar az európai népnyelv ű  történetírás egyik els ő  képvisel ő  je.  Estoire des Engleis  (1136–1137) cím ű  m ű ve az Angolszász krónika alapján készült verses fordítás, amely az ófrancia nyelv anglo-normann dialektusában íródott, s a 6. századtól 1100-ig beszéli el Britannia tör-ténetét. Hogy f  ő úri közönsége kedvében járjon, legf  ő  bb forrásának száraz, évkönyv-jelleg ű  híradásait nemegyszer udvari színezet ű  elbeszélésekkel kerekítette ki, így Gaimar m ű vét els ő sorban nem törté-neti forrásértéke, hanem irodalmi és kulturális jelent ő sége miatt becsüli nagyra a kutatás. A figyelmes szem azonban éppen az  Estoire  magyar vonatkozású regényes híreiben fedezhet fel hiteles történeti magot. Az els ő  híradás jól ismert: a Magyarországon menedékre lel ő   aetheling  ek lovagregénybe ill ő  históriája látszólag valóban nem tarthat számot történeti hitelre. Az események színhelyeként megje-lölt állítólagos magyarországi Gardimbre nev ű  városnak azonban talán van történeti magja, s Vasbor-dájú Edmund árváinak oroszországi bolyongásaihoz kapcsolódhat. Gaimar második híre Hitvalló Ed-várd királyra vonatkozik, aki ifjú éveit féltestvére fiaihoz hasonlóan szám ű zetésben töltötte, csakhogy a normandiai herceg udvarában. Az  Estoire  szerint a dán uralom megsz ű nésének idején Edvárd éppen Magyarországon tartózkodott, s unokatestvéreivel együtt a velecase  nép ellen harcolt. E rejtélyes né- pet eddig egy keleti szláv törzzsel próbálták azonosítani, s nem oldódott meg, hogy hogyan került Gaimarnál Edvárd Magyarországra. Véleményem szerint a velecase  név a normandiai Vexin tarto-mányt rejti, amelynek grófjaival Edvárd már szám ű zetése idején rokoni kapcsolatban állt, az unoka-testvér pedig valójában nem más, mint I. Róbert normandiai herceg, aki Ordericus Vitalis tudósítása szerint az I. Henrik francia királynak nyújtott katonai segítségért (1032) cserébe Vexin birtoká- ba jutott. A történettudomány a legutóbbi id ő kig igen mostohán bánt a középkori elbeszél ő  kútf  ő k egyik legizgalmasabb csoportjával, a 12. századi népnyelv ű   estoire -ok hi-teles el ő adást és a f  ő úri közönség szórakoztatását egyaránt szem el ő tt tartó sajá-tos m ű faji ötvözetével. E m ű vek már pusztán stílusuk miatt nemegyszer könny ű -nek találtattak a forráskritika mérlegén, s a különös szigorral kimondott korai íté-let történészek generációit rettentette el, hogy az összkép megalkotásához Geffrei Gaimar, Wace vagy Benoît de Sainte-Maure verses históriáinak mozaikjait fel-használják. Csaknem fél évszázad hosszú hallgatása után a közönség most kor-szer  ű  kritikai kiadásban olvashatja az els ő  francia nyelv ű  történeti tárgyú mun-kát, az anglo-normann Geffrei Gaimar  Estoire des Engleis  cím ű  m ű vét, így re-mélhet ő , hogy a történészek érdekl ő dését végre felkelti a népnyelv ű  irodalom e figyelemreméltó korai remeke. 1   1  Alexander Bell 1960-ban megjelent kiadása (  L’Estoire des Engleis by Geffrei Gaimar  . Ed. Bell, Alexander. Anglo-Norman Text Society 14–16. Oxford, 1960) nem élénkítette meg az érdekl ő -dést Gaimar krónikája iránt. Az utóbbi évtizedekben egyre er  ő teljesebb figyelem irányult az ud-  B ÁCSATYAI D ÁNIEL  96 Az els ő  francia nyelven alkotó történetíró, Geffrei Gaimar verses krónikája hazánkban Vasbordájú Edmund angol király fiainak magyarországi tartózkodá-sával kapcsolatban vált ismertté. 2  Beszámolóját az aetheling  ek keleti bolyongá-sáról nemcsak az teszi kivételessé, hogy a szárazabb hangnem ű  szerzetes-történetírók tollán is kalandregénybe ill ő  történetet az udvari stílus színpompás köntösébe öltöztette, hanem az a tény is, hogy a díszes ruházatnak teljességgel önálló, ám a többi kútf  ő t jól kiegészít ő  történeti váz ad szilárd tartást. Vasbordájú vari m ű vel ő dés, az elbeszél ő i identitás, a fordítási technikák, ill. az elbeszél ő  és közönsége vi-szonyának kutatására, így törvényszer  ű en fedezték fel ismét Gaimart a filológusok, irodalomtör-ténészek és nyelvészek, akik kutatási területeik számos izgalmas jelenségét el ő ször éppen nála figyelhetik meg. Így vált id ő szer  ű vé a legújabb kétnyelv ű   editio , amelyet én is használtam: Geffrei Gaimar:  Estoire des Engleis. History of the English . Ed. and transl. Short, Ian. Oxford, 2009. A történészek továbbra sem tartják sokra Gaimart, ám legutóbb John Gillingham, Paul Dalton és Ian Short értékes – els ő sorban kortörténeti – forrásként értékelték. Ld. Gillingham, John: Gaimar, the  Prose Brut  and the Making of English History . In: U ő : The English in the Twelfth Century:  Imperialism, National Identity and Political Values . Woolbridge, 2000; U ő :  Kingship, Chivalry and Love: Political and Cultural Values in the Earliest History Written in French: Geffrei Gaimar’s  Estoire des Engleis. In: The English in the Twelfth Century , 233–258; Dalton, Paul: The  Date of Geoffrey Gaimar’s  Estoire des Engleis, the Connections of his Patrons, and the Politics of Stephen’s Reign.  Chaucer Review, 42. (2007) no. 1. 23–47; U ő : Geffrei Gaimar’s Estoire des Engleis : Peacemaking, and the Twelfth-Century Revival of the English Nation.  Studies in Phi-lology, 104. (2007) 427–454; Short, Ian: Gaimar’s Epilogue and Geoffrey of Monmouth’s  Liber vetustissimus. Speculum, 69. (1994) 323–343. Különösen izgalmas a Gaimart a 12. századi rene-szánsz népnyelv ű  történetírásának kontextusában vizsgáló Peter Damian-Grint monográfiája, amely azokat az eszközöket veszi számba, amelyekkel az  Estoire  szerz ő  je elbeszél ő i hitelét kíván-ta megszilárdítani l. Damian-Grint, Peter: The New Historians of the Twelfth-Century Renaissance.  Inventing Vernacular Authority . Woolbridge, 1999. 2  A hosszú vitát Gabriel Ronay, legutóbb pedig Laszlovszky József foglalta össze l. Ronay, Gabriel: The Lost King of England: The East European Adventures of Edward the Exile . Woolbridge, 1989; Laszlovszky József:  Angolszász hercegek a 11. századi Magyarországon.  In: Bárány Attila – Laszlovszky József – Papp Zsuzsanna:  Angol–magyar kapcsolatok a középkorban  I–II. Mária- besny ő , 2008–2011. I. 41–62. A hercegek oroszországi tartózkodását bizonyító  Estoire -ra el ő ször Kropf Lajos figyelt fel 1896-ban l. Kropf Lajos:  Ágota királylány származása. Turul, 14. (1896) 49–53. Az ő  véleményét veszi át Karácsonyi János:  A magyar nemzet áttérése a nyugati keresz-ténységre . Nagyvárad, 1926. 109–110. Fest Sándor foglalkozott ismét részletesebben Gaimar kró-nikájának forrásértékével: miközben elvetette az aetheling  ek hosszabb oroszországi tartózkodásá-nak hírét, hitelesnek találta az id ő sebb fivér magyarországi házasságáról szóló értesülést. L. Fest Sándor: Szent Margit skóciai királyné magyar származása . Budapesti Szemle, 694. sz. (1935) 276–305. kül. 294. 1. jegyz., 297–298. és U ő :  Eadmund Ironside angol-szász király fiai Szent Ist-ván udvarában. Skóciai Szent Margit  . In: Serédi Jusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István ki-rály halálának kilencszázadik évfordulóján. I–III. Budapest, 1938. II. 527–551. kül. 543–545. Vele szemben ld. Herzog József: Skóciai Szent Margit származásának kérdése.  Turul, 53. (1939:1–2) 1–42. kül. 17–18. és U ő : Skóciai Szent Margit származásának kérséséhez . Turul, 54. (1940:1–2) 3–46. Szent Margit édesanyjának származását Vajay Szabolcs tisztázta véglegesen l. Vajay Sza- bolcs:  Agatha, Mother of St. Margaret, Queen of Scotland.  Duquesne Review, 7. (1962) no. 2. 71– 80; Vajay Szabolcs : Skóciai Szent Margitról  … In: Beke Margit – Bárdos István (szerk.):  Magya-rok kelet és nyugat metszésvonalán. Nemzetközi történészkonferencia el  ő  adásai. Esztergom 1994. április 13–15. [Esztergom], [1994]. 115–123.  G EFFREI G AIMAR VERSES KRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI  97 Edmund fiainak históriája jól ismert: az id ő sebbik fivér házasságáról és Skóciai Szent Margit származásáról folytatott vita több ízben is fellángolt a 20. század során. Ezúttal egy másik aetheling  , Hitvalló Edvárd angol király állítólagos ma-gyarországi tartózkodásáról lesz szó, amelyr  ő l egyedül Gaimarnál olvashatunk. Mindkét magyar vonatkozású híradás azzal a tanulsággal szolgál, hogy körülte-kint ő en, ám mégis bátorsággal kell Gaimar krónikáját megközelítenünk, hogy a hiteles történeti mag birtokába juthassunk. Az  Estoire des Engleis  által felvetett kérdések megoldása el ő tt azonban meg kell ismerkednünk a történeti irodalom e kivételes darabjával. Mivel más korabeli forrásban neve nem maradt fenn, mindent, ami Gaimarról tudható, az  Estoire des Engleis  tartotta fenn. Ebben azonban hat alkalommal is megnevezi magát, s kora egyik legöntudatosabb történetírójának bizonyul, ami-kor hosszú epilógusban ad számot m ű ve keletkezésének körülményeir  ő l és szer-z ő i elveir  ő l. 3  Az  Estoire  tizennégy hónap alatt, vélhet ő en 1137 áprilisában ké-szült el, s Gaimar a kisebb hatalmú lincolnshire-i normann földbirtokosok közé tartozó Constance Fitz Gilbertnek ajánlotta. 4  A területet egykor a dánok uralták, s az évszázadokig érvényesül ő  skandináv kulturális hatás Gaimarnál is tetten ér-het ő . 5  A Fitz Gilbertekéhez hasonló kisebb vidéki udvarok az anglo-normann vi-lági irodalom els ő  központjai voltak, s a szerz ő ket pártfogásukba vev ő  családok között – amint ez Gaimar utószavából is kiderül – kézr  ő l kézre jártak a m ű vek; Lady Constance a kódexek másolásának költségeit is állta, s tudjuk, hogy az el-készült könyveket szívesen olvasgatta hálószobájában. 6  A Brit-sziget lakóinak történetét tárgyaló krónika eredetileg két könyvb ő l állt, ám csak a második rész, a 495 és 1100 közötti eseményekr  ő l tudósító  Estoire des  Engleis  maradt ránk. Gaimar nevezetes utószavának sorai, valamint a m ű  egyes 3  Az informatív utószóra l. Short: Gaimar’s Epilogue,  323–343; Damian-Grint: The New His-torians , 94–96, 114–117, 218–220. 4  A m ű  születésének id ő  pontjára Short: Gaimar’s Epilogue,  336–338. Paul Dalton véleménye szerint az  Estoire  1141 és 1150 között keletkezett l. Dalton: The Date of Geoffrey Gaimar’s  Estoire des Engleis, 31–37. 5  Az  Estoire  tartotta fenn a Havelok dán királyfi  sagá  ját, amely kés ő  bb az udvari irodalom ked-velt témája lett. Gaimar nem holmi tengeri rablóknak tekintette a dánokat, s ő t, igyekezett angliai tartózkodásukat jogosnak beállítani. Ezt szolgálta a kelet-angliai viking hagyományokból táp-lálkozó Havelok-epizód is, amely Nagy Knut uralmát el ő legezi meg. L. Bell, Alexander: Gaimar’s Early Danish Kings . Publications of the Modern Language Association 65. (1950) 626–627;  Estoire des Engleis , Introduction, xliii. 6  Ez a hálózat szépen kirajzolódik a m ű  ben kitüntetett figyelemben részesített családok történetei- ben és Gaimar utószavában l. Short: Gaimar’s Epilogue  336;  Estoire des Engleis , Introduction, xi. A népnyelv ű  udvari irodalom közönségének formálódó ízlésér  ő l és olvasási szokásairól l. Rector, Geoff:  En sa chambre sovent le lit: Literary Leisure and the Chamber Sociabilities of  Early Anglo-French Literature (c. 1100–1150).  Medium Aevum, 81. (2012) no. 1. 88–125. kül. 109–117.  B ÁCSATYAI D ÁNIEL  98 utalásai arra engednek következtetni, hogy az els ő  könyv a trójai eredet ű  britek történetét tartalmazta, s ez az elveszett  Estoire   des Bretuns  vélhet ő en nem volt más, mint Geoffrey of Monmouth  Historia Regum Britanniae  jának francia nyel-v ű  átdolgozása. 7  Ám szerz ő nk nemcsak latin szöveget ültetett át anyanyelvére; ő  az els ő , aki angolból franciára fordított: az elbeszélés fennmaradt része a 959. évig az  Angolszász krónika  északi változatát követi. 8  Világi közönsége igényei-nek megfelel ő en azonban az óangol nyelv ű  kolostori feljegyzések egyháztörténe-ti híradásait elhagyta, s az el ő adásba olyan szóbeliségben terjed ő  epizódokat emelt be, mint a dánok angliai berendezkedésének évszázadaiban keletkezett  Havelok-saga . 9  Gaimar nemcsak munkája nyelvét választotta tudatosan, hanem a komoly tör-ténetíróktól olyannyira elüt ő  stílusát is; célja az volt, hogy közönsége ne csak értse, hanem örömét is lelje mindabban, amit hall vagy olvas. Az új, regényes történetírás nem a kolostorok m ű velt írástudóit kívánta kielégíteni; célja a világi arisztokrácia épülése és szórakoztatása volt. Regényes betoldásainak központjá- ban a kés ő  bbi lovagregények legf  ő  bb témája, az önmagáért való szerelem áll, amely már nem pusztán a dinasztiák családi és hatalmi összeköttetéseinek díszle-te. 10  A hallgatóság elvárásai az  Estoire  szerz ő  jét új esztétikai elvek megfogalma-zására ösztönözték, amelyet egy David nev ű  riválisával folytatott csíp ő s hang-nem ű  polémia ürügyén fejtett ki: a költészetnek a szerelmi kalandokat, az udvar-lást, a vadászatot, a mulatságokat, az ünnepségeket, a fény ű zést, a királyok b ő ke-z ű ségét és gazdagságát, valamint nemes és vakmer  ő  lovagjaik tetteit kell meg-énekelnie. 11   7  Short szerint Gaimar a  Historia regum Britanniae  két különböz ő  változatát is ismerte, az egyik eredetileg Walter Espec, a másik Walter oxfordi f  ő esperes tulajdonában volt. Az epilógusból ki-derül, hogy a könyvek f  ő úri pártfogóin keresztül, kölcsönzés útján jutottak el az  Estoire  szerz ő - jéhez. L. Short: Gaimar’s Epilogue,  327. Geoffrey of Monmouth m ű vének végleges változata azonban nem lehet 1138-nál korábbi, így zavarbaejt ő , hogy f  ő úri olvasói és Gaimar számára már 1137 el ő tt ismert volt. Egyéb bizonyítékok is arra utalnak, hogy a  Historia   regum Bri-tanniae  több szakaszban íródott meg, s els ő  változatai már 1134–1135 után elkészültek. Short: Gaimar’s Epilogue,  338–339. 8  Gaimar s ű r  ű n használja a translater   kifejezést, amely itt nem szó szerinti fordítást, hanem nép-nyelv ű  adaptációt jelent l. Damian-Grint: The New Historians , 22–31. 9    Estoire des Engleis , Introduction, xxxix. 10    Estoire des Engleis , Introduction, xl–xli. 11  „Mes dé festes ke tint li reis, / del boschaier ne del gabeis, / del dounaier e de l’amur / ke de-menat li reis meillur, / ki unkes fust ne jamés seit, / e crestïen fust e beneit, / ne dit gueres l’escrit Davi. / Ore dit Gaimar k’il tressaili, / mes s’il uncore s’en volt pener, / de plus bels faiz  pot vers trover: / ço est d’amur e dosnaier, / del gaber e de boscheier / e dé festes e des nob-lesces, / des largetez e des richesces, / e del barnage k’il mena, / Des larges dons k’il dona: / d’iço devereit hom bien chanter, / nïent leissir ne trespasser.”  Estoire des Engleis , 352.  G EFFREI G AIMAR VERSES KRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI  99 Miközben évkönyvszer  ű  forrásainak szikár tudósításait Gaimar a kés ő  bbi lo-vagregényekb ő l ismer  ő s toposzok múltba vetítésével frissítette fel, roppant tuda-tossággal nyúlt történetíró el ő dei munkáihoz. Közönségét id ő r  ő l id ő re meg akar-ta gy ő zni szavahihet ő ségér  ő l: utószavában négy könyvet sorol fel, amelyet m ű ve szerkesztésekor felhasznált, s pontosan leírja, hogy hogyan jutott a kötetek birto-kába. 12  Úgy t ű nik, hogy Geoffrey of Monmouth  Historiá  ja két változatban is rendelkezésére állt, akárcsak az  Angolszász krónika , amelyre washingborough-i könyvként és winchesteri históriaként is hivatkozik, s amelynek adataiból Edgar király trónra lépéséig (959) merít. 13  Ezt követ ő en forrásai azonosítatlanok, s ugyan elbeszélésének vannak párhuzamai Simeon of Durham, John of Worcester, Will-iam of Malmesbury, Henry of Huntingdon és Ordericus Vitalis krónikáival, köz-vetlen kapcsolat egyikkel sem mutatható ki. 14  Az  Estoire  a hastings-i csata utáni évtizedek történetére szolgál a legeredetibb hírekkel. Gaimar és közönsége látás-módjára nagyon jellemz ő , hogy pályatársaival ellentétben történetírónk el ő nyös képet fest a züllöttsége miatt megvetett II. Vilmos angol királyról, s krónikája csúcspontján, az uralkodó fenséges pünkösdi ünnepségének leírásában az ural-kodó lovagi erényeit zengi. 15  Hallgatóságát nem a király erkölcsi hibái, hanem az újonnan felépült Westminster Hall vigasságainak pompája érdekelte. Eszményí-tett királyportréval van dolgunk itt is, ám egyben egy újfajta ideál megszületésé-nek lehetünk tanúi: a   kés ő  bbi lovagregényeinek kedélyes Arthurjához hasonló  jóindulatú uralkodó áll el ő ttünk, aki igazságos ítéleteivel és legf  ő képpen jó hu-morával tartja fönn az egyensúlyt és a békét, hogy bárói körében gondtalanul él-vezhesse a vadászatokat, ünnepségeket és egyéb udvari kalandokat. 16   A Magyarországon menedéket találó aetheling  ek története érzékletesen szem-lélteti, hogy miként vegyítette Gaimar a gáláns elbeszél ő i modort a történeti ha-gyománnyal. Beszámolója szerint az Angliát meghódító dán király, Knut, felesé-ge ármánykodó szavaira hallgatva Dániába küldi angolszász uralkodó el ő dje, Vasbordájú Edmund fiait, hogy ott titokban eltegyék ő ket láb alól. (Gaimarnál nevük tévesen Edgar és Aethelred.) Nevel ő  jük, a dán nemes úr, Walgar pártfogá-sába veszi az aetheling  eket, s el ő  bb Oroszországba viszi ő ket, amelyen öt nap alatt átkelnek, majd a hatodik napon magyar földre érkeznek, Gardimbre váro-   12  Short: Gaimar’s Epilogue,  327; Damian-Grint: The New Historians , 114–115. 13  Short: Gaimar’s Epilogue,  328–332. Az estoire de Wincestre  kifejezés itt azonban nem egy meghatározott kötetet, hanem az  Angolszász-krónika  egy szöveghagyományát jelenti l. Short: Gaimar’s Epilogue,  332. 14    Estoire des Engleis , Introduction, xxxix. 15    Estoire des Engleis,  330. Gaimar mintha éppen Ordericus Vitalisszal vitatkozna, aki II. Vilmos-ról és pompakedvel ő  udvaráról nagyon kedvez ő tlenül nyilatkozik, méghozzá éppen azokért a vi-lági szórakozásokért, amelyeket Gaimar annyira csodál. L. Gillingham:  Kingship, Chivalry and     Love,  250. 16  Jaeger, Stephen: The Origins of Courtliness. Civilizing Trends and the Formation of Courtly  Ideals 939–1210. Philadelphia, 1985. 162–175; Gillingham:  Kingship, Chivalry and Love,  243.
Related Search
Similar documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks