Filozófiai kávéház (Philosophical café)

Description
Filozófiai kávéház (Philosophical café)

Please download to get full document.

View again

of 4
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Information
Category:

Thermodynamics

Publish on:

Views: 14 | Pages: 4

Extension: PDF | Download: 0

Share
Tags
Transcript
  1  Nemes László   Filozófiai kávéház   A f  ilozófiai kávéház a nyilvánosan végzett csoportos filozofálás , a filozófia   beszélgetésként    való felfogásának legtipikusabb formája. Eredetét Párizsban kell keresnünk, ahol mind a mai napig a legélénkebb a filozófiai kávéházi élet, noha a mozgalom ma már a világ nagyon sok országába elért, Európában és Európán kívül. A virágzó kávéházi kultúrának és a filozófiai g ondolkodás szenvedélyének e nagyon termékeny találkozása 1992 -ben indult, amikor a filozófus Marc Sautet nyilvános filozófiai kávéházakat kezdett hirdetni a párizsi Bastille téren lévő Café des Phares   nevű kávéházba. A filozófiai kávéház sajátos amerikai verziójáról, a „Szókratész - kávéházról” kitűnő képet fest elindítója, Christopher Phillips magyarul is olvasható könyvében ( Szókratész  - kávéház  : Egy csésze friss filozófia ). A filozófiai kávéház nem egy sajátos hely elnevezése, hanem olyan (többnyire) nyilvános, bárki által szabadon és ingyen látogatható összejövetel, ahol a résztvevők közös filozófiai  beszélgetéseken vesznek részt. A résztvevők mintegy maguk válnak filozófusokká. A szokásos módszer szerint egy filozófiailag képzett  facilitátor   vagy moderáto r    irányítja a szisztematikus beszélgetéseket a résztvevők által a helyszínen javasolt filozófiai vonatkozású kérdésekről vagy fogalmakról. De léteznek olyan verziók is, ahol a megvitatásra kerülő témák    előre meg vannak hirdetve, egy előre megadott szöveg segíti a beszélgetést , vagy éppen egy meghívott előadó vezeti fel azt. A kávézás szokása és az európai filozófia igen mély kapcsolatot mutat. Amikor a 17. században török közvetítéssel megjelentek Európában (Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Itáliában, Ausztriában) az első kávéházak, a nyilvános gondolkodás egy olyan új színtérre tett szert, ami igen rövid időn belül forradalmasította az európai kultúrát, tudományt, politikát és filozófiát. Miként Jürgen Habermas és követői rámutattak, a kávéház vo lt a leghatékonyabb közege annak a fajta nyilvános társas interakciónak, ahol a hatalmi tényezők, a rang és vagyon kiváltságai mintegy zárójelbe lettek téve és az emberek, társadalmi  pozícióiktól, vagyoni helyzetüktől és műveltségi hátterüktől jórészt függetlenül, kizárólag érveik ereje mentén voltak képesek eszméket cserélni és vitatkozni.  2 A kávéházban úgyszólván a legszegényebb és legkevésbé iskolázott embernek is igaza lehetett a hatalmas urasággal  vagy a nagy tekintélyű   tudóssal   szemben, pusztán érv einek elfogadhatóságából fakadóan. A kávéház társadalmilag és kulturálisan sokszínű közege, illetve modellje lett a demokratikus elvek alapján zajló nyilvános beszélgetésnek, ezzel együtt magának a demokráciának a terjesztése számára. Bár az oszmán törököket végül kiűzték Európa nagy részéről, a kávézás szokása itt maradt és gyorsan terjedt Európa - szerte. Száz év sem telt el és a politikai és vallási élet régi építménye recsegni -ropogni kezdett, majd hamarosan összeomlott, a Felvilágosodás révén már egy új világrendnek, a racionalitáson, szekuláris világképen , szabadságon   és demokrácián alapuló társadalmi berendezkedésnek adva át a helyét. Ebben az értelemben a kávéház önmagában is filozófiai intézmény . Ezzel összhangban a filozófusok a   későbbi évszá za dok során is előszeretettel látogatták a kávéházakat. Különösen Londonban, Párizsban és Bécsben a kávéház közkedvelt filozófiai találkozóhely maradt. A francia felvilágosodás  philosophe -  jai éppúgy kávéházakban gyűltek össze, mint a 20. században Sartre, Beauvoir és más párizsi entellektüelek. Amint az elmúlt évtizedekben a filozófia egyfajta válságba, az útkeresés állapotába került, sokan jutottak arra a következtetésre, hogy érdemes lehet visszatérni a modern filozófia eredeti színhelyére, a filozófia időtlen szimbólumát, az eredeti filozófiai beszélgetések egyfajta mementó  ját jelentő kávéház   ba. Így született meg tehát a filozófiai kávéház eszméje, amely mára világméretű mozgalommá érett. A filozófiai kávéház nem „kávéházi filozófia”, nem alkalmi és rendszertelen okoskodás, hanem meghatározott módszereken alapuló közösségi filozófiai gyakorlat. A különböző nézetek nyilvános feltárása és az azokért való felelősségteljes kiállás, mások nézeteinek komolyan vétele és tiszteletben tartása, a racionális érvek és a multi - dialógusok sorozatán alapuló (’  poli logikus’) dialektika alkalmazása központi szerepet játszik. A közösségben való gondolkodás nem ugyanaz, mint az egyedül való gondolkodás, amit történetesen mások társaságában végzünk, tehát nem egyszerűen egyéni gondolatok mennyiségi összeadódása, hanem emergens módon megjelenő gondolati sajátosságok forrása. Bár filozófiai kávéházba  járni mindenképpen szórakoztató dolog, annak fő célja nem elsősorban ebben áll, hanem hogy hozzásegítsen minket nézeteink és életünk kritikus átvizsgálásához, s ezen keresztül egy filozófiai értelemben vett jobb élethez.   A témáknak anélkül kell az emberek hétköznapi életét és intellektuális érdeklődését szorosan érinteniük, hogy kilépnének a különösebb előzetes tárgyi ismeretek nélkül is értelmezhető kérdések köréből. Jó témának tűnik a barátság fogalma, de nem Arisztotelész specifikus nézete a barátságról, az erény taníthatóságának kérdése szintúgy jó, de nem Platón tanai erről, jó az érzelmek és az értelem viszonya az életünkben, de nem Spinoza nézete az  3 érzelmekről, vagy éppúgy kiváló téma, hogy érezhetnek  - e valaha fájdalmat a robotok, de nem mondjuk Daniel Dennett konkrét nézetei erről és így tovább. A lényeg tehát, hogy a filozófiai kávéház keretei között kerülni kell a tudománynépszerűsítés analógiájaként felfogható filozófianépszerűsítést. A filozófiai kávéház célja nem az, hogy az ellátogató vendégek  passzív befogadóként tanuljanak valamit a filozófiában járatosabbaktól a filozófia történetéről, egyes kiemelkedő filozófusok nézeteiről, a tudományos háttérismeretekről, még kevésbé, hogy a helyes interpretációról szóló vitákba  bonyolódjanak, hanem hogy a szókratészi maieutikus [bábáskodó] módszert   egyenrangú felek viszonyára alkalmazva kritikusan átvizsgálják fogalmi és elméleti előfeltevéseiket és ennek segítségével jussanak gondolkodásuk egy reflektáltabb szintjére.   Filozófiai kávéházba nem azért megyünk, hogy a ma szokásos értelemben tanuljunk   v alamit a nálunk tájékozottabbaktól vagy okosabbaktól, hanem hogy vitára bocsássuk, ezáltal  pedig új perspektívából vizsgáljuk át saját nézeteinket. Minél inkább változatos a  beszélgetőpartnerek háttere és véleménye, annál jobb. Ha mindenki hasonlóképpen go ndolkodik és egyetért velünk, az megnehezíti a nézetek ütköztetését és felülvizsgálatát, ami elkényelmesít minket az érvelés terén. Jól tesszük tehát, ha keressük ezt a változatosságot , és ha megtaláltuk, örülünk neki. A filozófiai kávéház egy  szellemi kaland  , ami azt jelenti, hogy előre nem tudhatjuk, mire számíthatunk. Kockára kell tennünk leginkább dédelgetett meggyőződéseinket is, ami nem mindig könnyű, viszont ha megértjük a lényegét, nagy hasznunkra lehet. A kávéház éppen a nézetkülönbségek találkozóhelyeként tölti be funkcióját. Mint Claudio Magris a  Kisvilágok   ban írja: „Álkávéház az, ahol   csak egyféle törzs tanyázik, mindegy, hogy úri nagyságáké, szépreményű ifjaké, alternatív csoportoké vagy naprakész értelmiségieké - e. A belterjesség mindig kifullad; a college -ok, egyetemi campus ok, exkluzív klubok, élcsapatok, politikai gyűlések és kulturális szimpóziumok is tagadásai az életnek, hiszen az tengeri kikötő.”   Szeressük tehát a kávéházat és tiszteljük, ismerjük fel a benne élő szellemet és filozófiát!   „Eleget sopánkodunk azon, hogy nincs karakterünk. Ennek csak az lehet az oka, hogy szégyelljük a karakterünket. Miért is nem merjük hangsúlyozni a kávéházi voltunkat, a kávéházi kultúrát, a szegénységünk, az otthontalanságunk, a cifra nyomorúságunk jelképét, mikor csakugyan ez a legjellemzőbb sajátságunk? Bizony isten, nincs okunk pironkodni. Aki fintorgatja az orrát, hogy a kávéház plebejus hely, a jöttmentek kaszinója, annak azt mondom,  4 hogy ma már kevés oly arisztokrata és úri kúria van, mint a kávéház, melynek tisztes, munkás, történelmi múltja van.” –    írta Kosztolányi Dezső 1914 -  ben a budapesti kávéházi kultúráról szóló esszéjében. A kávéházi kultúrájukról nevezetes európai városok, mint Bécs vagy Párizs , már    felismerték e hagyományos társadalmi és kulturális jelenség életben tartásának és felelevenítésének fontosságát. Az utóbbi években Budapesten, Kelet egykori Párizsában is megjelentek hasonló erőfeszítések jelei. A Magyar Szekuláris Egyesület új vállalkozásának keretében a filozófiai kávéház budapesti meghonosítására teszünk kísérletet. Reméljük  , minél többen ellátogatnak rendszeresen megrendezésre kerülő rendezvényeinkre   és csatlakoznak a fi lozófusok e   régi - új kávéházi közösségéhez.
Related Search
Similar documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks