Kína – a 21. század leendő hiperhatalma

Description
A hhoz, hogy a világ népességének egyötöde által lakott Kína elkövetkező évek-ben és évtizedekben várható fejlődésének és hiperhatalommá válásának kilátá-sait reálisan és az emberiség történelmi fejlődésébe beágyazva ítélhessük meg, lényegesen többet

Please download to get full document.

View again

of 55
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Information
Category:

Politics

Publish on:

Views: 3 | Pages: 55

Extension: PDF | Download: 0

Share
Tags
Transcript
  16Külügyi Szemle Kína – a 21. század leendő hiperhatalma Tálas Barna A hhoz, hogy a világ népességének egyötöde által lako Kína elkövetkező évek- ben és évtizedekben várható fejlődésének és hiperhatalommá válásának kilátá-sait reálisan és az emberiség történelmi fejlődésébe beágyazva ítélhessük meg, lényegesen többet kell tudni e hatalmas, kontinensnyi ország népeinek távolabbi és kö-zelebbi múltjáról és jelenéről, mint amennyit Magyarországon – ilyen irányú szakkép-zés nélkül – az egyetemeken és a főiskolákon meg lehet ismerni. Ezért e tanulmányban igyekszem tömören és – remélem – közérthetően összefoglalni azokat a tényeket és ismereteket, amelyeket Kína mai és különösen jövőbeni helyzetének, gazdasági és poli-tikai rendszerének a megértéséhez feltétlenül tudni kell. Az alábbi, kissé terjedelmes tanulmány összesen hat részből áll. Az első rész a tör-ténelmi előzményeket, a kínai társadalom fejlődésének legfontosabb mozzanatait is-merteti, a kínai történelem kezdeteitől a 20. századig. A második részben a 20. század legjelentősebb kínai gondolkodóinak és politikusainak stratégiai céljait, modernizációs elképzeléseit és kísérleteit mutatom be a három legismertebb személy, Szun Jat-szen, Csang Kaj-sek és Mao Ce-tung tevékenységét elemezve. A harmadik részben a Kína fel-emelkedéséhez vezető modernizációs stratégia kidolgozásának rögös útját ismertetem, amelynek főszereplője vagy – ahogyan azt később a pártdokumentumokban megfogal-mazták – „főkonstruktőre” Teng Hsziao-ping volt, akit Mao kétszer is félreállíato. A negyedik részben a jelenlegi kínai társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai rend-szer jellegét és lényegét igyekszem tudományosan meghatározni, rámutatva e rendszer történelmi funkciójára, a modernizációs folyamat meggyorsítása és hatékonyabbá tétele tekintetében. Az ötödik részben Kína jelenlegi gazdasági teljesítményét mutatom be, és ismertetem a jelenlegi kínai vezetés terveit és stratégiai céljait az ország gazdasági fej-lesztésére és modernizálására. A befejező, hatodik rész Kína globális hiperhatalommá válásának a belső és külső feltételrendszerét vizsgálja, a kedvező és kedvezőtlen ado-ságokat és körülményeket egyaránt gyelembe véve.Elöljáróban szólnom kell néhány szót az általam használt „hiperhatalom” kifejezés indokolásáról is. Ezt a kifejezést először 1998-ban használtam a 21. század közepére mo-dernizálódó Kínára vonatkozóan, egyik, részben tananyagpótló, részben pedig prog-  Kína – a 21. század leendő hiperhatalma172006. tavasz–nyár nózis jellegű tanulmányomban. 1  2001-ben egy francia politológus, Ignacio Ramonet is használta ezt a kifejezést, de nem Kínára, hanem a 21. század eleji Egyesült Államokra vonatkozóan, mint a történelemben először uralkodó egyetlen globális hegemón szu-perhatalomra. 2  Ezért később megjelent munkáimban szükségesnek láam az általam először és kizárólag csak Kínára használt új terminológiai kifejezéshez az alábbi ma-gyarázatot fűzni: „A »hiperhatalom« új kifejezéssel elsősorban a kínai nemzetgazdaság kiugróan nagy méreteire és abszolút teljesítményére kívánunk utalni. A »szuperhata-lom« elmúlt évtizedekben kialakult és elfogadoá vált kifejezést Kína esetében nem-csak azért nem használjuk, mert ez a fogalom az ado állam gazdasági ereje és tudo-mányos-technológiai potenciálja melle mindenekelő katonai erejét és ütőképességét emeli ki, azaz eredendően katonapolitikai fogalom. Ebben az értelemben gyelembe vehető és méltányolható a kínai vezetőknek az a már régóta hangoztato nézete, mi-szerint Kína a jövőben sem kíván szuperhatalommá válni, azaz olyan katonai túlsúlyra szert tenni, ami bármely más hatalomra nézve fenyegetést jelenthetne. Ezzel szemben a ma még részben vagy teljes egészében elkülönült országrészek (a szárazföldi Kína, Hongkong és Makaó, illetve Tajvan) fokozatos egyesítése és integrálódása, valamint az egyesült Kína fennmaradása és további konszolidálódása esetén, a 21. század közepére Kína olyan gazdasági hiperhatalommá válhat, amely meghatározó hatást gyakorolhat nem csupán a távol-keleti és a délkelet-ázsiai térség, hanem az egész világ gazdasági, tudományos-technológiai és civilizációs fejlődésére, és ezen keresztül a 21. század új világrendjének a kialakulására is.” 3 Történelmi előzmények Köztudo, hogy Kína emberemlékezet óta a világ legnépesebb és a legrégebbi, önálló és folyamatosan fennmaradó civilizációval rendelkező országa. E civilizáció kezdetei az i. e. III. évezredre nyúlnak vissza. Az első dinasztia, amelyről a kínai történelmi feljegy-zések megemlékeznek, a Hszia, mely az évkönyvek szerint az i. e. III. évezred végétől a II. évezred közepéig állt fenn. Az utolsó Hszia-király, Csie uralmát a feljegyzések sze-rint a sang törzs döntöe meg, amelynek vezére megalapítoa a Sang-dinasztiát. Ez idő tájt – azaz az i. e. II. évezred közepe táján – jelent meg az úgyneveze jósló csontokon az írásbeliség is, a ma is használatos, fogalmakat jelölő írásjegyek formájában. Az ar-chaikus Sang-dinasztiát az i. e. II. évezred végén a Csou-dinasztia váltoa fel, ekkor az uralkodók az i. e. 11. század végétől i. e. 771-ig a mai Hszian mellei Csoucungból, majd – a nyugati barbár törzsek támadásai mia – i. e. 256-ig a keletebbre fekvő Lojangból irá-nyítoák királyságukat. Éppen ezért a Csou-dinasztia uralkodóit ennek megfelelően a Nyugati Csou- és a Keleti Csou-dinasztiához tartozóként is megkülönböztetik. A Keleti Csou-korban éltek azok a nagy kínai gondolkodók, akiknek a tanításai évezredekre  18Külügyi SzemleTálas Barna lerakták a kínai társadalmi együélés, az erkölcsi magatartás, az államirányítás szabá-lyait és elméleti alapjait. Ezek közül a külföldiek számára is legismertebb Lao-ce (Öreg mester) és Kung-ce vagy Kung Fu-ce (Kung mester), akit a jezsuiták Konfuciusznak neveztek el. De megemlíthetem Meng-ce (Menciusz), Hszün-ce és Mo-ce (Mo Ti) nevét is, akik mindannyian egy-egy gondolkodói iskola vezetői voltak. Ezek közül kétségtelenül Konfuciusz tanításai gyakorolták a legnagyobb és legma-radandóbb hatást az utókorra, amelyeket tanítványai jegyeztek le, s amelyek később a Beszélgetések és mondások  című könyvből váltak ismeré. Konfuciusz az ő korában már felbomlóban lévő faluközösségek patriarchális viszonyait szeree volna helyreállítani, és olyan társadalmat szerete volna látni, amelynek hierarchiájában mindenkinek meg-van a világos helye, ismertek a jogai és kötelességei, és amelyben az emberek a beléjük nevelt erkölcsi érzékükre hallgatva cselekednek. Ez egyformán vonatkozik az egyénre, a szűkebb és tágabb családra (nemzetségre), a kisebb és nagyobb közösségekre egészen az államig és annak uralkodójáig. Konfuciusz az erkölcsi érzékből fakadó, példamutató magatartást tartja a társadalmi együélés fő követelményének. „Ha a népet rendeletek-kel kormányozzák, és büntetésekkel tartják féken, akkor azokat ki fogja játszani, és még szégyent sem fog érezni. Ha az erények kormányozzák, és a szertartások tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent, és mindig egyenes lesz” – tanítoa Kung mester.„A Csou-kor végére azonban a faluközösségek bomlása, a kereskedelem fejlődése kitermelt egy olyan réteget, amely már leszakadt a »közösség köldökzsinórjáról«, s nem visszafelé, hanem előre nézve akarta megszervezni a társadalmat. A patriarchális örök-ség felszámolásával a fejedelmi hatalomra támaszkodó törvények segítségével kívánta kormányozni azt az államot, amelyben a patriarchális arisztokrácia helye immár ő jut majd vezető szerephez.Az 5. és 4. század fordulóján élt Mo-ce (Mo Ti) elítélte a patriarchális arisztokrácia privilégiumainak Konfuciusz által hirdete elvét, és amelle szállt síkra, hogy a kü-lönböző posztokra történő kinevezéseknél a jelölt származása helye tudása és ráter-mesége legyen az egyetlen kritérium: »Ha a földműves, kézműiparos és kereskedő nem mindennapi tehetséget mutat, fel kell emelni, magas hivatalba kell ültetni, gazdag  jövedelmet adni neki, képességeinek megfelelő ügyeket s neki engedelmességgel tarto-zó embereket rá bízni.«Ennek a rétegnek a legerőteljesebb szószólói azonban a »törvénykezők« (»fa csia«, latinos nevükön a legisták) leek, akiknek jellegzetes képviselője az i. e. III. században élt Han Fej-ce” – jellemzi ezt a korszakot Polonyi Péter. 4  A Keleti Csou-dinasztia korszakát a hadakozó fejedelemségek koraként  is szokták a kínai történelemben feltüntetni, mivel az i. e. 7. századtól a Sárga-folyó és a Jangce mentén létrejö kínai fejedelemségek fél évezreden át harcban álltak egymással az elsőbbség megszerzéséért. A Csou-dinasztia uralmát végül is a Csin-fejedelemség döntöe meg, amelynek Csan Cseng nevű fejedelme (i. e. 259–210) miután tízévnyi háborúskodás után  Kína – a 21. század leendő hiperhatalma192006. tavasz–nyár sorra legyőzte és ellenőrzése alá vonta az összes rivális fejedelemséget (Han, Csao, Jen, Vej, Csu, Csi), i. e. 221-ben befejezte Kína egyesítését, és megalapítoa az első egységes Kínai Birodalmat. E birodalomnak meghagyta a Csin nevet, de ő magát nem királynak, hanem a legendás uralkodók címeiből (huang és ti) kreált huang-tinak  neveztee, amely a későbbiekben a kínai császárok hagyományos elnevezésévé vált. Őt azonban a kínai történelemben általában első Csin-császár (Csin Si Huang-ti)  néven emlegetik, s e néven vált – több mint kétezer évvel később – a 20. századi „országegyesítő” és „országalapító” Mao Ce-tung történelmi példaképévé. Csin Si Huang-ti katonai győzelmei után hozzáláto, hogy az uralma alá került fe- jedelemségeket a „törvénykezők” tanításainak megfelelően minél előbb központosíto  birodalommá szervezze. Ennek érdekében elsősorban a területi szétforgácsoltsággal, a patriarchális hagyományokkal és a széthúzó patriarchális arisztokrácia megmaradt ha-talmával kelle leszámolnia. A meghódíto területet előbb 36, később 48 tartományra osz-toa. Megszervezte a közigazgatást és a hadügyet, a császári utasítások végrehajtásának az ellenőrzésére minden fontos helyen hivatali apparátust építe ki, ezek élére bizalmi embereit állítoa. Az új rend megkövetelte az írás, a pénz és a mértékegységek egységesí-tését is. Leromboltaa az egyes fejedelemségeket szétválasztó falakat, s minden legyőzö fejedelemségből hatalmas tömegeket hajtato ki katonáival az északi nomádok betöré-seit megakadályozó Nagy Fal  építésére. Különös kegyetlenséggel lépe fel a konfuciánus tanítások hívei ellen, akik szembeszegültek ezekkel az intézkedésekkel. I. e. 213-ban el-rendelte a régi könyvek elégetését, majd a konfuciánus tanítók zikai megsemmisítését is. Csing Si Huang-ti 17 évig tartó uralkodása ala kegyetlen rendszabályaival egységbe kovácsolta az összes kínai etnikumú fejedelemséget, s erős központosíto államot hozo létre. Halála után azonban ez a központi hatalom hamar felbomlo, és a hatalom a pa-rasztfelkelő Liu Pang kezébe került, aki i. e. 202-ben megalapítoa a Han-dinasztiát. Ahhoz azonban, hogy a Csin-birodalom maradványaiból egy újabb központosíto kínai állam, a Han-birodalom szerveződjék, még egy évszázadnak kelle eltelnie, ami-kor is Liu Pang dédunokája, az i. e. 140-ben trónra lépő Vu-ti (a „harci erényekkel ékes császár”) a konfuciánus és a legista tanok összebékítésével, azaz a patriarchális hagyo-mányok és a központosíto hatalom követelményei közöi egyensúly megteremtésével igyekeze a társadalmi béke és kiegyezés ideológiai feltételeit megteremteni. Ebben a kor kiemelkedő gondolkodója: Tung Csung-su nyújto neki segítséget, akinek oly jól sikerült a konfucianizmusnak és a legizmusnak a császári hatalom számára legkedve-zőbb és leghatékonyabb ötvözetét létrehoznia, hogy az csaknem kétezer éven át a csá-szári Kína hivatalos ideológiájául szolgált. Vu-ti vezee be – ugyancsak Tung tanácsára – a császári hivatalnokoknak kötelező versenyvizsgákat, amelyekre bármilyen szár-mazású alavaló jelentkezhete, és amelyekkel szintén egy kétezer éves hagyományt alapozo meg. A parasztfelkelésekből okulva a Han-uralkodók mindig vigyáztak arra, hogy földműveseik adó- és roboerhei ne legyenek túlságosan nagyok és elviselhetet-  20Külügyi SzemleTálas Barna lenek. (Vu-ti még a földparcellák nagyságának a korlátozásával is csökkenteni igye-keze a földművelők közöi vagyoni különbségeket.) Ennek ellenére az ezredforduló körül már súlyos zavargások törtek ki, amelyek egy rövid időre megrendíteék a Han-dinasztiát, s a császári udvart a Csanganból Lojangba való költözésre kényszeríteék. E szerint a Han-dinasztia uralma is két szakaszra osztható: a Nyugati Han-dinasztiára (i. e. 206–i. sz. 9) és a Keleti Han-dinasztiára (i. sz. 25–220). Ennek ellenére az ókori Kínai Birodalom fénykora a Han-dinasztia több mint négy évszázados uralmának az időszakára ese, amikor – részben nem kínai etnikumú területek meghódításával is – minden irányban jelentős mértékben kiterjeszteék a birodalom határait. Azóta a kínai etnikumú emberek – kínai nyelven – han oknak (azaz a Han-birodalom alavalóinak) nevezik magukat, a nyelvüket pedig hanyu nek (vagyis han  nyelvnek), amelynél nem annyira a beszélt, mint inkább az íro nyelv közös. A magyar olvasónak talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a Han-birodalom ki-alakulása és megerősödése időben egybeese a Római Birodalom kialakulásával és meg-erősödésével, csak az előbbi az utóbbinál lényegesen nagyobb terület fele gyakorolt ellenőrzést Kelet- és Közép-Ázsiában. Ekkor kezdődö meg a kínai civilizáció és kultúra kisugárzása a szomszédos államalakulatok és „barbár” népek irányába, ami a későb- bi évszázadokban még erőteljesebbé vált. A Han-dinasztia bukásával a központosíto Kínai Birodalom ismét darabokra ese szét, s egyes területein csaknem négyszáz éven át különböző dinasztiák uralkodtak, amelyek különféle királyságokat alkoak. A Han-dinasztia végétől a Sui- és Tang-dinasztia egyesíte birodalmainak létrejöéig, tehát a 3. század elejétől a 6. század végéig tartó időszak sokban hasonlít a Római Birodalom fel- bomlása és szétesése utáni európai történelmi korszakhoz, amikor a volt birodalom ha-tárain belül és azon túl is új királyságok jöek létre. Sőt ahogyan a középkorban Európa szellemi életét a zsidó eredetű keresztény vallás határozta meg, Kínában az indiai erede-tű buddhizmus vált a legnépszerűbb vallássá. A buddhizmus azonban nem vált kizáró-lagos államvallássá, és nem bénítoa meg, hanem sokkal inkább megtermékenyítee a kínai gondolkodást. Mellee a Lao-ce tanításaira épült misztikus taoizmus is sok hívőt szerze magának. De már akkor is szép számmal akadtak materialista gondolkodók. Ezek közül a legkiemelkedőbb Fang Csen (450–515) volt, aki  A lélek mulandóságáról  című munkájában az alábbiakat írta: „A lélek azonos a tesel és a test a lélekkel. Ezért, amíg a test él, csak addig él a lélek. Ha a test meghal, elpusztul a lélek is… A test a lélek anyaga, a lélek pedig a test működése, nem lehet különbséget tenni közöük…” 5  Az 581-ben Ven-ti néven trónra lépő Jung Csien egyesítee újra Észak- és Dél-Kínát, és megalapítva a Szuj-dinasztiát, a 6. század végétől a birodalmat ismét erőssé, gazdag-gá és szervezeé tee. A megnövekede gazdasági és katonai erőt felhasználva igye-keze befolyását a határokon túli területekre is kiterjeszteni. Mindenekelő azokat a nomád népeket próbálta visszaszorítani és kereskedelem útján megbékíteni, amelyek rabló szándékkal rendszeresen betörtek a birodalom területére. A Szuj-dinasztia azon-
Related Search
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x